Prince Of Persia Two Thrones
kommentek (0)
Első PS2-es játékomnak természetesen valami mászkálós jellegű dolognak kellet lennie (Tomb Raider sorozatot nem tudtam megszerezni) így maradt a PoP harmadik része, a The Two Thrones. Érdekes, mert korábban még a régi időkből nagyon nem szerettem a 2D-s herceget, viszont a 3D-vel már egész jól elvoltam, aztán jött az áttörés a The Sands of Time. Na igen. Utóbbi szerintem valamilyen szinten újraírta a PoP történelmet. Gyönyörű grafika, mozgás, animációk – és a sztori. Aztán jött a második rész, amivel nem játszottam (a Demon kívül) így stílusosan a harmadikkal folytattam :) Bevallom őszintén, hogy jó szórakozás volt, de ha választanom kell, akkor még mindig a Sands of Time-ra voksolok. Sokkal színesebbek a pályák, igazi arab mesevilág, míg a következő részekben a kopárság és a pusztítás a jellemző. Sehol egy pálmafa, növényzet, virág… Mondjuk az is igaz, hogy a játékmenet pörgőségének köszönhetően ezzel azért nem tudtam annyit foglalkozni :)
Először is rémes lehet egy ilyen játékot PC-n, billentyűzettel játszani (tapasztalat) mint mondjuk egy Joyal, ahol ezerszer könnyebben kivitelezhetőek a mozdulatok; merthogy abból van jó pár. Hihetetlen mennyi mozdulat, támadási lehetőség van. Az egyik kedvencem a lopakodás. Amikor elhomályosodik a képernyő akkor kell nyomni egy háromszöget, ráront a herceg majd amikor villan egyet a kardja akkor a négyzet és már fekszik is az ellen. Néha elég idegesítő ez a dolog, mert elég jó refleksz kell, hogy időben tud nyomni a gombokat. Van pár necces ugrálós rész is, amikor pedig átváltozik sötét herceggé, akkor pedig időre megy a dolog – amit egyenesen utálok. Egy-két résznél elég szemét módon programozták be az ellenek mennyiségét, már-már néha azt lehet hinni, hogy ezt lehetetlen kivinni. Ilyenkor félre kell tenni és legközelebb sokkal könnyebben megy minden :) Néhány résznél a WalkThrough-ra volt szükségem, hála annak, hogy nincsen olyan jellegű Save Game, mint a Tomb Raider sorozatban. Csak bizonyos helyeken (szökőkutaknál) lehet menteni és ez elég sokszor bosszúságot okoz, amikor egy nehezebb rész után majdhogynem elölről kezded a pályát; nem is értem, hogy ez miért jó…
Ami még személy szerint megőrjített az-az a rész, amikor fel kell futni a falra, majd a tőrünkkel belekapaszkodni egy kis kerek lyukba (?) és ha ez nem elég, akkor még egy szinttel feljebb is kell ugrani, ugyan ezzel a módszerrel. Amikor csak egy lyukba kell kapaszkodni, akkor nincsen gond, mert simán falra futsz, ugrasz, majd nyomsz egy kockát… de amikor még eggyel feljebb kell menni, hát komolyan mondom azt hittem, hogy most kapcsolom ki a gépet, mert egyszerűen nem jöttem rá a billentyűkombinációra (kézikönyvben nem is említik). Aztán nagy nehezen rájöttem: falra futás gomb + felfelé nyomni az analógkart + egyszerre az X és a kocka. Na, valahogy így sikerült :)
Jake Gyllenhaal – Perzsia új hercege (nem is rossz :)
Lehet, hogy idővel nekiállok ismét, mert azt vallom, hogy minden ilyen jellegű game másodszorra a legszórakoztatóbb, amikor már tudod, hogy mi is a lényeg és ígérem; a filmet sem fogom kihagyni, mert akárhányszor meglátok egy képet Jake Gyllenhaal, mint Perzsia hercege hangosan elkap a röhögés, hogy mennyire szembetűnő a hasonlóság. Egyszerűen jobb embert nem találhattak volna a szerepre :) Nagy kíváncsi vagyok, de a bemutatót nézve igazán jó film lesz. Sajnos Májusig még várnunk kell rá :) Ja, és így zárás képpen: itt egy remek háttérkép!
8
Tegnap este nem tudtam elaludni és megnéztem a Julie&Julia című filmet, először semmi motiváció nem volt a filmben, kivéve Meryl Streep (favourite) aztán ahogy haladt előre a történet úgy érdekelt egyre jobban. Nem mondom, hogy egy akció dús valami – sőt, szerintem a pasik 90% végig sem tudja nézni – de a nők nagy részének szerintem nagyon bejön :) A történet két szálon fut… végeredményben a film a főzésről szól, de olyan formában, hogy ezt korábban egyetlen egy filmben sem láttam. A sztorit nem írom le, akit érdekel 
Nem akarom nagyon ragozni, mert az nem lenne túl pozitív, bár ez lehet, hogy csak annak tudható be, hogy én egy vígjátékra ültem be – és ez a film NEM az… Egyáltalán nem az. Tiszta depis voltam, amikor kijöttünk a moziból. Én nem erre számítottam, de igazából túl sokat nem dob ez sem a dolgon, mert nem tudom mivel lehetne rávenni, hogy újra megnézzem… Kösz, nem kérem még egyszer. (Milyen érdekes, hogy mostanában hiába a nagy (?) neveknek a filmplakátokon – mint most pl. Jennifer Aniston – vagy a legutóbbi eset a Hova lettek Morganék; igazából nem dobott a színészek teljesítménye semmit a történeten) és bár az-az egyetlen mentsége a dolognak, hogy a film besorolása „dráma”, épp ezért nem is írok többet, mert úgy kollektíve nem szeretem ezt a műfajt. Döntsétek el Ti, hogy jó-e vagy sem?!
Loading ...
